Mikor felpillantok és körbenézek,
Csak elveszett lelkeket látok szerte széjjel.
Az utcán, a házakban,
A villamoson és a metrókban.
Csak mennek és merengnek némán
Vajon mikor lessz vége ennek a napnak,
Vajon mikor lessz, hogy végre lemegy a nap.
De sajnos nem ők a kivételek.
Mert vannak akik csak az utcán élhetnek.
És mikor magam Mellé néztem a metrón,
Beláttam, hogy csak egymásra maradtak eme világon.
2010. június 2., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)