.jpg)
Mikor felpillantok és körbenézek,
Csak elveszett lelkeket látok szerte széjjel.
Az utcán, a házakban,
A villamoson és a metrókban.
Csak mennek és merengnek némán
Vajon mikor lessz vége ennek a napnak,
Vajon mikor lessz, hogy végre lemegy a nap.
De sajnos nem ők a kivételek.
Mert vannak akik csak az utcán élhetnek.
És mikor magam Mellé néztem a metrón,
Beláttam, hogy csak egymásra maradtak eme világon.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Attól függetlenül, hogy aztmondtam kezdj el írni walamit, mert ennek semmi értelme ha csak wan, nem arra gondoltam hogy írj 1 röwid összefoglalót arról mit láttál a metrón magad mellett.
VálaszTörlésGondoltam figyelmeztetlek h még ennek sincs semmi értelme...
Leszámítva a hosszú sz betűket, szerintem nincsen semmi baj...
VálaszTörlésSőt... talán Ő észre vette azt, amit nem sok embernek sikerült, ahogy többek között, ezek szerint neked sem, "Pein". A monoton élet apró zegzugaiba való belátáshoz valamiféle mély, és bensőséges indíttatás szükséges... meg persze ahhoz is, hogy felismerd mi rejlik benne igazán...